A vak testvérpár

És Isten az embereket párba teremtette és tudta, hogy ez így jó. De az ördög sem volt tétlen és elhintette az emberek közt a betegséget. Hamarosan járványok pusztítottak és az emberek teste kezdte megadni magát a kórságoknak. Isten nem tudott mit tenni, csak azt, hogy megteremtette a lelket, ami test nélkül is élhetett. Ám a lelkek ragaszkodtak még testben lévő párjukhoz és hamarosan káosz uralkodott el a földön, így Istennek nem maradt más választása, száműzte a lelkeket egy-egy csillagra. A lelkek a csillagokon várták kedvesüket, és amikor eljött az idő ismét együtt lehettek, de nem egymáséi. Így levágyódtak ismét a földre. Ám az ördög most sem volt rest. A születés pillanatában elcserélte egymás mellől a lelkeket, így amikor ismét emberként kezdtek élni, nem találták párjukat. Hosszú évtizedekig is tarthatott a kutatás lelkitársuk után, aki az új testben felismerhetetlen volt. Mikor látta Isten az emberek magányos szenvedését, megteremtette két hű segédjét, Ámort és Szerencsét. Nekik az volt a feladatuk hogy segítsék az embereket társuk megtalálásában. Hamarosan ismét harmónia kezdett uralkodni az emberek világában, és Isten megelégedéssel szemlélte ezt. Az ördög azonban fortyogott dühében. Gondolkodott, hogy mi tévő legyen. Tudta, hogy férfi és nő örökre egy pár, akik ha rátalálnak egymásra, elválaszthatatlanok. Így aztán gonosz dolgot eszelt ki. Születésnél női lelkeket rakott fiú testekbe és férfi lelkeket lány testekbe.  És bár Ámornak és Szerencsének köszönhetően a lelkek így is egymásra találtak, a társadalom soha nem fogadta el őket és bujdokolva, félve kellett élniük. Ez tetszett az ördögnek, azonban gonosz tette nem sok embert érintett, így szarva egy kis darabjából létrehozta Féltékenységet, aki megnehezítette az emberek életét. Isten azonban nem tudta nézni, ahogy tökéletes művét lerombolja az ördög, ezért megalkotta Féltékenység örök ellenségét, Bizalmat.

Mesélte ifjú hallgatójának a bölcs. Kiron akkor még csak 7 éves volt és hitte, hogy a bölcs szavai igazak. Azonban ahogy telt-múlt az idő, Kiron egyre idősebb lett és kezdett kételkedni a bölcs szavaiban, majd nyugtázta magában hogy ez csak egy mese a fiatalok szórakoztatására. Mikorra pedig 21 éves lett el is felejtette az egész történetet. Várta az igaz szerelmet de az nem érkezett meg. Így elindult, hogy megkeresse élete nőjét, de bármerre is ment, sehol nem találta. Már a dzsungel szélét súrolta köpenye rojtja, már túl volt élete felén, és ébenfekete haját lassan dér kezdte borítani amikor feladta a keresést. Úgy érezte életét magányosan kell leélnie, így hát betért egy kolostorba és szerzetesnek ajánlkozott. Fel is vették, meg is keresztelték és hamarosan kapát is adtak a kezébe. Szorgalmasan dolgozott, soha nem lustálkodott, de földművelés közben elméje messzire vágyódott. Bár boldog volt itt, mégis hiányzott neki a hőn áhított leány kacér pillantása, meleg ölelése és forró csókja. De tudta, hogy neki erre még gondolnia is bűn, hiszen a paráznaság az ördög műve. Már ötször fagyott be a patak a kis kolostor kertjében, és már ötször bújt ki a hó alól a hóvirág, amikor levél érkezett Márton atyához. A levélben tájékoztatták, hogy ifjú apácák jönnek látogatóba még a meggyfa virágzása előtt. Az pedig pár héten belül várható volt. Mindenki nagy kedvvel látott neki a kis kolostor kitakarításának, kivéve Kiront. Ő csak monoton egykedvűséggel ültette a babot és etette a kolostor állatait. Aztán lassan bimbókkal teltek meg a meggyfák és egyre nagyobb sürgés-forgás lett úrrá a szerzeteseken. Már ragyogott a kolostor minden kis zuga, és már virágillatban fürdött a kert, amikor újabb levél érkezett az apácáktól. A levélben pedig az állt, hogy elindultak, és alig kel fel háromszor a nap, megérkeznek. És így is lett. A harmadik nap hasadtakor a kutyák ugatni kezdtek és megérkeztek az apácák. Volt köztük öreg sok ránccal és kevés foggal, de volt köztük fiatal is sötétbarna szemekkel, vöröslő ajakkal. Kiron ekkortájt töltötte be 41. életévét,de szemeiből boldog tapasztalatok helyett mély boldogtalanság és reménytelenség tükröződött. Már nem érdekelték a lányok és már nem töltötte el boldogsággal a tavasz sem. Úgy érezte az élet becsapta őt, és reménykedett benne, hogy ezért az átverésért majd a halál kárpótolja. De fiatal volt ő még a halálhoz. Egy hajnali órában kínnal telt és mégis boldogsággal átszőtt ordításra ébredt. Nem tudta mire vélni így elindult, hogy kiderítse mi okozta ezt a lármát. Egyenesen haladt a hang irányába, de nővérek álltak az útjába. Kiron nem értette miért ez az egész lárma, és mit védnek ennyire a nővérek, de amikor az egyik öreg apáca a maga rekedtes, nehézkes és elfúló hangján felkiáltott, minden világos lett számára. Az egyik nővérnek gyermeke született. És épp, hogy megtudta honnan eredt az éktelen üvöltés már is utasítást kapott, hogy hozzon vizet és rongyokat. Lassan el is indult ám ekkor még nagyobb üvöltés hallatszott egy ráncos vén apácától.

- Talán a pápa kérése szükséges ahhoz, hogy még ma ideérjen az az edény hideg víz és azok a meleg rongyok?!- sipította, ahogy a torkán kifért, a pici vénasszony.

Kiron kedvtelenül kezdte szaporázni lépteit, és hamarosan meg is érkezett a kért dolgokkal. Egy nővér rögtön kikapta a kezéből a rongyokat, egy másik pedig a hideg vízzel teli edényt és máris rohantak az ifjú anyukához. Hamarosan Kiront is beinvitálták a csuromvizes és kimerült kismamához és lilásszínű apró gyermekéhez. Kiront nem érdekelték ezek a boldog pillanatok, de az illem úgy kívánta, hogy gratuláljon az ifjú kismamának. Már indult ki az ajtón, amikor egy hosszú nyöszörgés közepén meghallotta a köszönöm szót az anyukától. Önkéntelenül hátrafordult és meglátta, ahogy az anyuka résnyire kinyitott szemén átsüt a sötétbarna szempár. Kiron szemei elől pedig szétfutottak a reménytelenség okozta szürke ködök és mintha értelmet nyert volna eddigi megkeseredett élete, visszaindult a kis apáca ágya mellé. Ám a nővérek kitessékelték, és hozzátették, hogy nem ő az apuka, a lánynak pedig pihenésre van szüksége. Kiront ekkor mély bú töltötte el, bár nem értette miért van rá ilyen nagy hatással ez a lány, akit még soha nem is látott. Elhatározta, hogy megóvja magát az újabb csalódásoktól és messzire elkerüli a lányt és gyermekét. Napokkal később a szerzetesek pletykájára lett figyelmes, akik azt beszélték, hogy a nővérek visszaindulnak a saját kolostorukba, de anélkül a lány nélkül, aki a napokban világra hozta a gyermeket, hiszen náluk elvárás az erkölcsi tisztaság, de a lányt hatalmába kerítette az ördög és megrontotta. És a pletyka igaznak bizonyult. A nővérek összepakolták holmijukat és elindultak vissza, de a lányt nem lehetett köztük látni. Kiron elindult megérdeklődni a lánytól, hogy mihez fog kezdeni, de sehol nem találta. Utolsó reménye Márton atya volt, aki elmondta neki, hogy a lány pár hétig még itt marad a kolostorban, de mihelyst megerősödik a gyermeke el kell hogy menyjenek. Addig az istállóban fognak élni, a kolostor falain kívül, de gondoskodnak róluk, az atyák minden nap visznek nekik friss élelmet és teát. Kiron megkereste az anyát és gyermekét, és megtudta, hogy akaratán kívül szennyezték be erkölcseit,de a gyermek vigaszt ad neki a szörnyű emlékekre. 2 hét telt el és Kiron minden nap meglátogatta őket. Úgy gondolta megtalálta a boldogságot, ám mikor már jobbat nem is kívánhatott volna, szörnyű hír érkezett a kolostor gyógyítójától. A gyermek vak, és soha nem lesz képes látni. A gyermek édesanyja Leila magába roskadt és mély depresszióba zuhant, aznap éjszaka pedig gyermekével együtt eltűnt a kolostorból. Már a legrosszabb hírek terjedtek a falakon belül amikor Kiron nem bírt tovább maradni és elindult, hogy megkeresse őket. Hónapokig kutatta Leilát és gyermekét, de sehol sem bukkant még csak nyomukra sem, amikor kezdte feladni a kutatást. Könny hullott végig őszülő borostáján és a csillagokra tekintett. Eszébe jutottak tanítómestere szavai és kérte a csillagokon ülő lelkeket, hogy segítsenek megtalálni neki élete párját. És nem hitt a szemének. Mintha káprázat lett volna, három csillag fényesen felragyogott, és egyenes vonalat formálva mutatták neki az utat. Kiron pedig szinte szaladt és még hajnal hasadta előtt megtalálta elvesztett szerelmét. Leila és a gyermek egy folyóparton ültek egymást átkarolva, teljesen legyengülve. Kiron rögtön odaszaladt és tarisznyájából elővette megmaradt száraz kenyerét, és az útja során elejtett állat húsát. A gyermek azonnal neki látott, de Leila a földre hanyatlott. Kiron azonnal karjába vette szerelmét, a gyermeket pedig nyakába ültette és elindult vissza a kolostorba, hogy a gyógyító meggyógyítsa a nőt, aki neki a fényt jelenti. Napokig bolyongott az erdőben és Leila egyre rosszabbul nézett ki. Egyik este ismét a csillagokhoz kezdett fohászkodni, hogy még most az egyszer segítsenek neki,- és a lelkek meghallgatták. Megjelent előtte a három fényes csillag és megmutatták neki a kolostorba vezető irányt. Kiron pedig nemsokára meg is érkezett, és rohant, hogy megkeresse a gyógyítót. Ám a gyógyító nem jósolt semmi jót, azt mondta már túl késő. Kiron napokig virrasztott a beteg lány mellett, amikor mély álomba merült. Álmában látta, ahogy fehér ruhában áll a patakpartján a gyermek és fogja a kezét az édesanyja. A gyerek tengerkék kék szemei pedig ragyognak a göndör fürtjei alól, amibe bele-bele fúj a szél. Édesanyja pedig mosolyogva nézni nagy barna szemeivel és telt ajkai egyre szélesebb rést hagynak, míg végül vidám kacarászás nem hallatszik. Ekkor Kiron a patakhoz rohant és hűsítő vizét egy apró agyagedénybe merte, majd rohant vissza Leilához. Az utolsó pillanatban érkezett. Az apró edényt szájához tartotta és óvatosan megitatta a lányt. Végtelennek tűnő órákig semmi nem történt, de aztán megszólalt a gyermek.

- Ne aggódj édesapám!

Kiron nem hitt a fülének. Eddig még soha nem hallotta beszélni a gyermeket, és most mégis úgy beszél, mintha mindig is tudott volna. És a fiúnak igaza lett, hajnalra az édesanyja magához tért és bár nagyon gyenge volt, de élt. A kolostorban élő összes ember segített Kironnak az ápolásban, és csodájára jártak az angyali gyermeknek. Leila is gyorsan gyógyult, Kiron pedig elérkezettnek látta az időt, hogy megkérje a 23 éves lány kezét. A kolostorban sok szerzetes ellenkezett, hiszen 18 év volt köztük, ráadásul Leilának gyermeke is volt egy másik férfitól, de Kiron és Leila érezték, hogy semmi nem állhat közéjük. Hamarosan Márton atya egybe adta őket és Leila nemsokára áldott állapotba esett Kirontól. 9 hónap múlva egy leány született, akiről szintén kiderült, hogy vak. Sokan mondták a kolostor falai között hogy Leila boszorkány, aki az ördög követője, de amikor meglátták az újszülött kislányt nem tudták elképzelni, hogy a pletykákból bármi is igaz lehetne, hiszen a gyermek pont olyan volt mint egy kis angyal. Később pedig csodájára jártak a vak testvérpárnak, akikről a bölcsek állították, hogy Isten küldöttei, akik megváltják az embereket. Ennek a feltételezésnek pedig az is alapot adott, hogy az ifjú gyermek, Kheon pontos leírást adott arról a tájról ahol állt. Az emberek nem hittek a fülüknek, amikor meghallották, hogy a vak kisfiú elmeséli amit lát. De ekkor Kheon leült és megkérte az embereket, hogy csukják be a szemüket, és figyeljenek a természetre. Elmondta, ha meghallják a természet apró zajait, a rovarok, a madarak és a növények dalait, akkor pontosan látni fognak mindent, akár vakon is. És az emberek megértették.

Később Kheon testvére Loinna kérte meg a szerzeteseket, hogy csukják be a szemüket és figyeljenek a szél szavára, mert a szél elmondja nekik mit látott és ha megértik nem lesz szükségük szemekre. És amikor a szerzetesek kitárták a szívüket és befogadták a szél szavait, megvilágosodtak.

Így tanította meg Kheon és Loinna az embereket hallani és érezni. És Leila keresése óta létezik a Göncöl-szekér, ami az eltévedt vándoroknak megmutatja a hazavezető utat, a szerelmeseknek pedig kedvesük hollétét.

Aznap látták utoljára a boldog családot. Sokak szerint Kiron és Leila felültek egy-egy csillagra és szerelmükből keletkezett az esthajnal csillag, míg Kheonból egy hatalmas fa lett, ami élteti a földet és a növényeket, Loinnából pedig szél ami örökre Kheónt óvja.

 

Oldal: A vak testvérpár by Sugi
Mert a rastaszív örökké dobog^^ - © 2008 - 2024 - a-rastasziv-orokke-dobog.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat